HOGYAN HÍZZAK EGÉSZSÉGESEN? – TESTSÚLYMENEDZSMENT GLUTÉNMENTES ÉTRENDDEL (2 példával)

A coeliákia (ejtsd: cöliákia) – vagy hétköznapibb nevén gluténérzékenység – egy genetikailag meghatározott autoimmun betegség, ami a vékonybél nyálkahártyáján található bélbolyhokat érinti. Hívják még lisztérzékenységnek, vagy gluténszenzitív enteropátiának is. Az autoimmun reakciót a kalászos gabonafélékben – a búzában, árpában és rozsban – található fehérje, a glutén váltja ki. A beteg szervezete a glutént idegen anyagnak érzékeli és támadást indít ellene (glutén elleni antitesteket termel), de eközben tévesen a saját sejtjeit is elpusztítja. Ennek eredményeképpen a vékonybél bolyhai elpusztulnak, így a táplálék felszívódása zavart szenved. 

A betegséget már időszámításunk előtt is ismerték. A tudósok felpüffedt hasról, kóros lesoványodásról és a gluténérzékeny gyermek rövid élettartamáról számoltak be. Akkoriban képtelenek voltak megoldást találni a problémára, így leginkább koplalást írtak elő. Végül dr. Willem-Karel Dicke holland gyermekorvos 1953-ban jött rá a betegség és a búza kapcsolatára.

Cöliákia esetén tehát ha valaki glutén tartalmú ételt eszik, a bélboholy állománya elpusztul. Sőt, ehhez nem szükséges például búzakenyeret vagy tésztát sem ennie, az is beindítja az autoimmun reakciót, ha gluténnal szennyezett ételt eszik. Ez azt jelenti, hogy az adott étel eredendően nem tartalmazna glutént (pl. sült krumpli), de az elkészítés vagy csomagolás során érintkezett glutén tartalmú étellel (pl a sült krumplit abban az olajban készítették, amiben előtte búzalisztbe panírozott húst sütöttek). 

Emiatt a cöliákiás vékonybele nem lesz alkalmas a tápanyagok felszívására, mivel a felület jelentősen megsérülhet. Úgy kell ezt elképzelni, mintha egy sűrűn benőtt mezőt egy csapásra tövig letarolnának – ez látszik a vizsgálat során is, amikor valaki elmegy gasztroenterológushoz. A vékonybél felülete hullámos, a glutént fogyasztó cöliákiásé viszont ellaposodott, kisimult. Sajnos egy ilyen felületen a tápanyagok nem tudnak jól felszívódni, így gyakran vitamin- és ásványianyag hiány alakul ki, kellemetlen hasi tünetek, fogyás, hasmenés tapasztalható.

A súlyos felszívódási zavar ellenére a betegség lehet tünetmentes, vagy olyan – nem tipikus – tünetek mutatkozhatnak, amiből sokáig nem jönnek rá, hogy baj van. A tipikus tünetek lehetnek gasztrointesztinálisak (vagyis emésztőrendszeri) és extraintesztinálisak (tehát az emésztőrendszeren kívüli) is. 

Jellemző tünetek:

• hasmenés
• fogyás
• haspuffadás
• izomgyengeség
• vérszegénység
• tápanyaghiány (pl. vas-, B12 vitamin-, D vitamin-, kalcium hiány)
• hajhullás, gyenge körmök, bőrtünetek (pl. ekcéma, viszkető hólyagok)
• nőknél menstruációs zavarok
• gyermekkorban a növekedésben való elmaradás
• depresszió
• neurológiai tünetek (idegrendszer)

A kezelés első és legfontosabb lépése a szigorú gluténmentes diéta bevezetése, amit egy életen át tartani kell. 

Sok gluténmentes termék felel meg a diétázók szigorú szabályainak, ezzel egyidőben azonban nem biztos, hogy a hosszútávú egészséget is szolgálják. Attól, hogy valami gluténmentes, még lehet, hogy túl sok finomított szénhidrátot, cukrot, kevés rostot és vitamint tartalmaz. Nem elég tehát gluténmentesen táplálkozni, vissza kell pótolni a gyógyuláshoz és az egészséges működéshez szükséges mikrotápanyagokat is!

Gluténérzékenyként ugyanúgy – ha nem jobban – kulcsfontosságú az egészséges, változatos táplálkozás egy életen át! A felszívódási zavar miatt kiemelten fontos, hogy a táplálék nagyon gazdag legyen vitaminokban, ásványianyagokban, a gyulladt bél miatt pedig előnyben kell részesíteni az antioxidánsokban gazdag növényeket, az omega3-ban gazdag halakat, magvakat és az omega-9 zsírsav tartalmú olívaolajat. 

Nem mindegy tehát, hogy a diagnózist a kezünkben tartva mi várhat ránk és mi lesz a diéta célja. Külső szemlélőként pedig fontos megértenünk, hogyha a környezetünkben valaki gluténmentes étkezést igényel, akkor bizony nem vehetjük félvállról a problémáját.